Az Astoria és a Blaha Lujza tér között áll Budapest egyik legkülönlegesebb történelmi palotája: az Uránia Nemzeti Filmszínház. A program során nemcsak az épület lenyűgöző tereit járjuk be, hanem egy időutazás részesei is leszünk – visszatérünk a századforduló Budapestjére, amikor megszületett a mozi varázslata.

Schmahl Henrik építész Rimanóczy Kálmán nagyváradi építési vállalkozó megrendelésére az 1890-es évek végén egy keleties-romantikus álmot formált kőbe: az Uránia épülete a velencei gótika, a mór (neomór) és az itáliai reneszánsz stílusainak különleges találkozása. A homlokzat gazdag díszítése, az aprólékos ornamentika és a mesébe illő belső terek ma is ugyanazzal a pompával idézik meg a Monarchia elegáns világát.

Az 1896-ban átadott épületet eredetileg orfeumnak tervezték Caprice, majd Alhambra néven. A korszak elegáns szórakozóhelyei közé tartozott, ahol a pesti közönség zenés előadásokon, látványos produkciókon és társasági esteken vett részt. Az épület története azonban jóval több egy gyönyörű palotánál – itt született meg Budapest egyik első filmszínháza, és itt vetítették a magyar mozitörténet legkorábbi filmjeit is.

1901-ben itt forgatták és mutatták be A táncz című alkotást, amelyet a magyar mozitörténet első rendezett, tánctörténeti filmjeként tartanak számon. A film különlegessége nemcsak technikai újdonságában rejlett, hanem abban is, hogy a kor ismert művészei – többek között Blaha Lujza és Fedák Sári – is szerepeltek benne.

Az Uránia ezt követően fokozatosan Budapest egyik legfontosabb filmszínházává vált. A századforduló közönsége itt találkozhatott először a mozgókép világával, amely akkor még valódi technikai csodának és társasági eseménynek számított.

Sétánk során ezt a különleges korszakot idézzük meg: a Monarchia elegáns Budapestjét, ahol az esti előadások, a mozi születése és az Uránia falai között kibontakozó kulturális élet egyszerre formálták a város történetét.